Lesz-e nagy földrengés az USA-ban a japán rengés miatt?

A kőzetlemezek mozgása a nagy japán rengés előtt lelassult, emiatt sok feszültség halmozódott fel bennük. Lehetséges-e, hogy a Japánnál történt elmozdulás kihat ugyanannak a kőzetlemeznek a Csendes-óceán túlsó partján lévő részére is? Számos elő- és utórengés kísérte a katasztrofális következményekkel járó, közel 9-es erősségű japán földmozgást.

Az USA Geológiai Szolgálatának térképe jól mutatja, hol lépett fel feszültség az alábukó óceáni kőzetlemez és a vele szomszédos Eurázsiai-kőzetlemez között. Az alábbi térkép a március 11-i, katasztrofális következményekkel járó japán földrengést megelőző, majd az azt követő nagyobb földmozgások kipattanási helyszínét mutatja. Kék árnyalattal az óceáni aljzatot, világosszürke színekkel pedig a szárazföld domborzatát jelölték. A Japán-árok mentén is a mélybe bukik a Csendes-óceán aljzatát képező kőzetlemez. Utóbbi az árok jobb oldalán helyezkedik el, és a valóságban lassan nyugat felé (itt balra) halad. A legnagyobb piros kör a fő rengés kipattanási helyét mutatja, a kisebb rózsaszín körök az előrengések, a többi kisebb piros kör pedig az utórengések pozícióit jelzi. A nagy rengés előtt már több nappal mozgott a föld a térségben, március 9-én például egy 7,2-es erősségű rengést is tapasztaltak. A legnagyobb földmozgás, a korábbi 8,9-ről 9,0 erejűre átminősített rengés a vizsgálatok alapján 24,4 kilométer mélyen pattant ki a tengerfenék alatt.A lesüllyedő óceáni kőzetlemez a kontinentális lemez alá tolódik, miközben a kőzettömegek egymásnak feszülnek(lásd az alábbi ábrán). Ez a mozgás azonban nem folyamatos. A lemezek mozgása a nagy japán rengés előtt lelassult,emiatt sok feszültség halmozódott fel bennük. A térképen jól látszik, hogy a rózsaszínnel jelölt előrengések a legnagyobb rengés fészkétől északkeletre pattantak ki, itt indult meg először az egymásnak feszülő lemezek elcsúszása. Bár északkeleten a lemez képes volt kisebb rengésekkel elmozdulni, ezt a mozgást nem követte a tőle délnyugatra lévő terület. Itt egészen március 11-ig halmozódott a felszültség, ez okozta a nagy földrengést.Utóbbi alkalmával a "beakadt" lemez végre tovább tudott mozogni, és a kőzettestek alábukása folytatódott délnyugaton is, ahol újabb, de már kisebb rengések támadtak.
Jól látszik a térképen emellett a Sendai városához közeli öböl kerek alakja, amely a szárazföld felé eső legbelső pontra fókuszálta a legnagyobb cunami-árhullámot.A Japán Meteorológiai Szolgálat jelentése alapján Kamaishi térségében 4,1; Oarai környékén 4,2 méter magas vízfal rontott a partvidékre. A szökőár legnagyobb hulláma 7,3 méteres volt, amelyet a Soma mérőállomásnál regisztráltak.

Lehet-e kapcsolat az elmúlt évek rengései között? Felvetődhet a kérdés, hogy az egyes kőzetlemezekben halmozódófeszültség mekkora távolságon érezteti hatását. Például a Japánnál történt elmozdulás járhat-e érezhető következményekkel ugyanennek az óceáni lemeznek akár több ezek kilométerre, a Csendes-óceán túlsó partján lévőrészére? Az elmúlt másfél évben több erős földrengés is érte a Pacifikus partvidéket, az úgynevezett Pacifikus Tűzgyűrű térségét. Utóbbi a Csendes-óceán peremén körbefutó zóna, amelynek mentén sok helyen szubukció zajlik,és az óceáni lemez alábukása vulkáni aktivitást is generál, főleg Dél-Amerika, illetve Ázsia partvidékén.2010 februárjában 8,8-as erejű rengés rázta meg Chilét, ezt követően szeptember végén 7,4-es földrengés volt Új-Zélandon, idén februárban pedig majdnem ugyanott egy 6,3-as rengést mértek. A március 11-i japán földrengés pedig 9 magnitúdós besorolásával egyike az elmúlt 110 év öt legnagyobb rengésének. Kérdés, vajon ezek

összefüggenek-e egymással, azaz tud-e az egyik földmozgástól a kőzetlemezben megváltozó feszültség rövid időn belül másik rengést kiváltani, akár az óceán túloldalán? Chris Goldfinger (Oregon State University, Corvallis) tengergeológus kutatásai alapján ennek kicsi az esélye. Bár a kőzetlemezek képesek bizonyos mértékig távolra is továbbítani a feszültségeket, a Japánnál történt rengés például elhanyagolható mértékben befolyásolhatja csak a Dél-Amerika partvidékén egy esetlegeses földmozgás kipattanását. Az előrejelzéseknek statisztikai becslésekre kell hagyatkozniuk, amihez pontos mérések maximum száz évre visszamenőleg állnak rendelkezésre. A korábbi rengésekre az egykori cunamik nyomán lerakódott üledékekből lehet becslést tenni - de itt is nagy a bizonytalanság. Amikor 9-esnél is nagyobb a rengés Az egyik leginkább veszélyesnek tekintett vidék Brit-Kolumbia térsége, ahol a kisebb méretű Juan de Fuca lemez évente 30-40 millimétert elmozdulva az Észak-Amerikai lemez alábukik - azonban itt már jó ideje nem következett be igazán nagy földmozgás. Az utolsó legnagyobb rengés a régióban 1700. január 26-án volt, amely legalább 9-es erejű, esetleg még nagyobb lehetett. A fenti kutatónak és kollégáinak vizsgálatai alapján a térségben az elmúlt 10 ezer évben még 18 ekkora rengés történhetett, és legalább még egyszer ennyi kisebb, de a Richter-skálán mérve még így is 8-as és 9-es közötti erejű - ezek szintén súlyos pusztítást okozhattak. Egyesek a statisztikai becslések alapján elképzelhető, hogy valamikor a közeljövőben egy hasonlóan nagy rengés történik a térségben - azonban ennek időpontja nem jelezhető előre a mai módszerekkel. Goldfinger és kollégái szerint a Csendes-óceán keleti partján, a kanadai Vancouver-sziget, illetve az USA-ban a Washington és Oregon államok közötti határig 10-15 százalék az esély egy 8-as erősségű rengésre a következő 50 évben. Még veszélyesebbnek tartják az ettől délre, Kaliforniáig elterülő vidéket, ahol ugyanezt a valószínűséget mintegy 37 százalékra becsülik. Sajnos a földrengések előrejelzésén évek óta hiába fáradnak a szakemberek, eddig nem találtak olyan jelenséget, amelynek a segítségével biztosan azonosítható a közelgő veszély. Ma a katasztrófák következményeinek csökkentésében legfontosabb szerepet azok a riasztórendszerek játsszák, amelyek a már kipattant rengésekről küldenek gyorsan üzenetet. Ez jelenleg csak a cunamik előrejelzésében segít érezhető mértékben. Egy jelenleg még fejlesztés alatt lévő új rendszer a magát a rengést is "megelőzheti". Ez a keződő földrengésről azonnal elektromágneses jelet küld a szomszédos, veszélyeztetett vidékekre. A rengéshullámok terjedési sebessége 4000-7000 méter/másodperc közötti, míg a fénysebességgel küldött rádiójel (300 000 kilométer/másodperc sebességgel) még a rengés hullámának érkezése előtt adhat ki figyelmeztetést - azonban az időelőny csak másodpercekben mérhető.

Hatalmas lesz a Hold szombaton

A Holdat a szokásosnál nagyobbnak és fényesebbnek látjuk szombaton, március 19-én, amikor közelebb merészkedik a Földhöz, mint bármikor az elmúlt tizenkilenc évben. A szuperholdnak is nevezett égi jelenség azzal magyarázható, hogy ekkor a Hold a perigeumba, azaz pályája közben a Földhöz legközelebb kerül. Ekkor mindössze 356 577 kilométerre lesz a Földtől, holott az átlagos távolság 382 900 kilométer. Legutóbb ennyire közel 1992-ben volt a bolygónkhoz - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában. A korábbi szuperholdak némelyike természeti katasztrófákkal esett időben egybe. Így történt ez 1974 karácsonykor, amikor Darwin városát Ausztrália történetének egyik legsúlyosabb elemi csapása, a Tracy-ciklon szinte teljesen lerombolta. A természeti katasztrófában 71 ember vesztette életét, és megsemmisült az épületek 70 százaléka. Harminc évvel később, 2004. december 26-án a szökőár a délkelet-ázsiai térségben körülbelül háromszázezer ember életét követelte. A tudósok meggyőződése szerint azonban nincs összefüggés a természeti csapások és a szuperhold jelensége között. Mint Peter Wheeler, a Nemzetközi Rádiócsillagászati Központ kutatója hangsúlyozta, a szuperhold nem vált ki sem földrengést, sem vulkánkitörés. "Legfeljebb a szokásosnál alacsonyabb apályt és magasabb dagályt észlelhetünk a jelenség idején, de semmi olyasmit, ami aggodalomra adhatna okot" - emelte ki Wheeler. David Reneke ausztrál asztronómus hozzáfűzte: ha visszamegyünk az időben, bármely természeti katasztrófát összefüggésbe lehet hozni valamilyen csillagászati jelenséggel. A Hold szombaton 17:59-kor kel, 05:10-kor nyugszik.

Március 15. időjárása

Lássuk, milyen idő volt a márciusi ifjak idejében!

Petőfi Sándor 1848. március 15-én délután "Le az esernyőkkel, mi lesz ha golyózáporok közt kell majd helytállni" felkiáltással rótta meg a tömeget, hiszen ezen a napon többnyire borongós-erősen felhős égboltra tekinthettek fel az emberek, esett az eső, mérsékelt déli-délkeleti szél mellett a hőmérséklet Budapesten 3 és 5°C között alakult.

Nem gyakoribbak a földrengések

Német geológusok szerint valahol mindig reng a föld, csak a lakott területen kívüli földmozgásokról nem írnak az újságok. Évente átlagosan egyszer van 8-as erejű földmozgás valahol a bolygón, és 16-szor 7-es vagy annál erősebb földrengés. Nem lettek gyakoribbak a súlyos földrengések a világon, az utóbbi időszakban többek közt Új-Zélandon, Chilében és a napokban Japánban tapasztalt katasztrófák sorozata puszta véletlen a német geológiai kutatóintézet (GFZ) szerint. "A Föld geodinamikailag nem aktívabb, mint korábban" - jelentette ki Birger Lühr geofizikus, hozzátéve hogy a földmozgásokat hozzávetőleg száz éve mérik, a rengések gyakorisága azóta statisztikailag változatlan. A kutató szerint manapság sokkal inkább bekerül a köztudatba egy-egy földrengés híre, ez a növekvő világnépességgel és a megapoliszok kiterjedésével áll összefüggésben. A néptelen területeken ugyanúgy mozog a föld - hívta fel a figyelmet a geofizikus -, "de ezt alig veszik észre, és nincs is hírértéke" - magyarázta. A statisztikák szerint a világon évente egyszer fordul elő 8-as vagy annál erősebb földmozgás - mutatott rá Lühr. Évente 16 alkalommal lehet 7-es vagy pusztítóbb, 120-szor 6-os vagy annál erősebb rengésre számítani. Ötös erősség környékén mért földrengésből több mint ezer jut egy évre - jegyezte meg. "Mindez azt mutatja, hogy valahol mindig reng a föld" - mondta. A potsdami geológiai kutatóintézet tudósai további földmozgásokra számítanak Japán térségében.

Elmozdult a Föld forgástengelye

A földrengések az egész bolygóra hatással vannak, de a változásokat csak a legpontosabb műszerekkel lehet kimutatni. Olasz geofizikusok első becslése szerint a Japánra lecsapó 8,8-as erejű földrengés 25 centiméterrel mozdította el a Föld forgástengelyét. A forgástengely körül oszlik el a Föld tömege, és ez nem azonos a mágneses tengellyel. A vonalzón nagynak tűnhet 25 centi, de a Föld méretéhez képest ez szinte semmi. Ez nagyon kis változás, több évszázad alatt veszítünk el egyetlen másodpercet - mondta Andrew Miall, a torontói egyetem geológus professzora. A hatalmas földrengés a másodperc egymilliomod részével rövidítette meg a napok hosszát. A földrengések a Föld dőlésszögét, és ezzel az évszakok változását is befolyásolhatják. A hatásuk azonban olyan elenyésző, hogy csak a legpontosabb műholdas mérésekkel mutatható ki. Chile, Szumátra Éppen egy évvel ezelőtt is rengett a föld Chilében, és a NASA számításai szerint akkor körülbelül 8 centiméterrel mozdult el a forgástengely, és a napok 1,26 milliomod másodperccel lettek rövidebbek. Bár a 2004-es szumátrai földrengés sokkal pusztítóbb volt a chileinél, az csupán 7 centiméttel tolta el a tengelyt. A tengely változásának mértékét nagybanmeghatározza a kéreglemezek mozgása. A chilei törésvonalnál az óceáni kéreglemez meredek szögben bukik a szárazföldi kéreg alá, ezért tudta nagyobb mértékben elmozdítani a forgástengelyt. A jelenség magyarázatát nem a tudományos laborokban, hanem a téli olimpián találhatjuk meg. A pörgő korcsolyázók behúzzák a kezeiket, felgyorsul a forgásuk. Ugyanez történik, amikor a földkéreg a Föld középpontja felé nyomul, a bolygó forgása felgyorsul.