A Fekete-tenger őskori partvonalát fedezték fel

A Fekete-tenger 7500 évvel ezelőtti partvonalát fedezték fel bolgár és amerikai kutatók, akik a tengerfenéket térképezték fel az Emine-fok közelében.

Az általánosan elfogadott elmélet szerint tízezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén, a Fekete-tenger még édesvizű tó volt, amelynek nem volt összeköttetése a Mediterráneummal. A gleccserek elolvadásával világszerte emelkedni kezdett a tengerszint, a víz átbukott a Boszporusz-szoroson. A gigantikus árhullám mindörökre megváltoztatta a Fekete-tenger élővilágát, ahogy a partvidékén megtelepedett népesség életét is.

Az elmélet bizonyítékát 1997-ben Walter Pitman és William Ryan, a Columbia Egyetem geológusai szolgáltatták, akik az ukrajnai partoknál a fenéküledéket vizsgálták. Arra az eredményre jutottak, hogy 7500 évvel ezelőttig édesvízi kagylók éltek a ma sós vizű tengerben, amely egyedülálló fizikai tulajdonságokkal rendelkezik. A Fekete-tenger ugyanis az egyetlen, amelyben két különböző, egymással nem keveredő vízréteg van jelen. Az egyik a körülbelül 150 méteres, mérsékelten sós felszíni réteg, a másik a magas sókoncentrációjú mélytengeri réteg. Növény- és állatvilág csak a felső 120-200 méteres rétegben található. A mélyebb vizek oxigénhiányosak, élet nélküli víztömeget alkotnak, ahol legfeljebb anaerob baktériumok tudnak fejlődni.

A Pelko Dimitrov, a Várnai Oceanológiai Intézet professzora által vezetett expedíció tagja volt William Ryan, aki nem egészen biztos abban, hogy a kérdéses partszakaszt valóban a 7500 évvel ezelőtti árhullám "küldte a mélybe". "Az összes eddigi megfigyelésem alátámasztják ezt az elméletet, ám még keressük a teóriának esetlegesen ellentmondó tényeket" - hangsúlyozta a professzor.

Amennyiben az elmélet helytállónak bizonyul, ez egy sor újabb kérdést vet fel, olyanokat, hogy kik éltek a mélybe süllyedt partszakaszon, mi lett a sorsuk, és milyen utóhatásai voltak a történéseknek a régió szempontjából.

Sírógörcs és sokkhatás - az érettségizők fele bukott Romániában

Az érettségizők több mint fele megbukott a vizsgán, amelynek eredménye a rendszerváltás óta most volt a leggyengébb - közölte a román oktatási minisztérium.

Sokkhatás alatt a szülők, sírógörccsel küszködő érettségizők - ilyen jellegű képsorok uralták a román televíziós riportokat, amelyek szerint az érettségire jelentkező diákoknak mindössze 44,47 százaléka vizsgázott sikerrel. Ez azt jelenti, hogy tíz diák közül hat elbukta az érettségit.

A legjobban az északkelet-romániai Suceava megye szerepelt, ahol a diákok 65 százaléka vizsgázott sikeresen. Második helyen a magyarok által többségben lakott Hargita megye áll, ahol az eredményesen vizsgázók aránya elérte a 64 százalékot. A másik véglet a nyugat-romániai Krassó-Szörény megye, ahol az érettségizőknek csupán negyede ment át a próbán. Temes megyében a diákok egyharmada sem érte el az elfogadható minimális osztályzatot, Arad megyében is mindössze 36 százalék szerepelt sikeresen.

A lesújtó eredmény egyik fő oka, hogy a román oktatási minisztérium az idén drákói szigort alkalmazva szervezte meg az érettségit: nulla toleranciát hirdettek a csalók, a puskázók számára, és számos iskolában kamerákat helyeztek el a vizsgatermekben. Az idén több mint hatszáz, csaláson ért diákot küldtek el a vizsgákról, kétszer többet, mint tavaly. Emellett egyes tanárok szerint a tételek túl nehezek voltak, más oktatók azonban nem osztják ezt a véleményt, szerintük nem lett volna szabad ilyen magas arányban elbukniuk a diákoknak, hiszen a tételek részei voltak a középiskolás tananyagnak.

A román közoktatás folyamatosan csökkenő színvonala régóta közbeszéd tárgya Romániában, ahol az elmúlt húsz évben szinte valamennyi miniszter végrehajtotta a saját reformját. Legutóbb tavaly fogadta el a parlament az új oktatási törvényt, amely januárban lépett életbe. Daniel Funeriu oktatási miniszter úgy értékelte az eredményeket, hogy azok hűen tükrözik a román közoktatás és a társadalom mai állapotát.

1991. június 19.

Ezen a napon az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarországot.

A Moszkvában megállapított határidő előtt két héttel az utolsó szovjet katona is elhagyja a magyarországi laktanyákat és katonai támaszpontokat. A Déli Hadseregcsoportnak kb. 60 000 katonája tartózkodott itt, jelentős részben hivatásos tisztek. A hazatérők otthon lényegesen rosszabb körülmények közé kerülnek, egyrészt fokozódó áruhiány várja őket a boltokban, másrészt nincs otthonuk. Itteni lakásaik viszont döbbenetet váltanak ki a magyar televízió nézőiből. Most tudatosul, mennyire nem életek luxuskörülmények között a megszállók, a szovjet szabványoknak megfelelő lakásokban. A kivonulás után nehéz és még valószínűleg hosszan tartó, kevés eredménnyel kecsegtető gazdasági tárgyalások kezdődőnek. A kivonulók magasra értékelik az általuk épített vagy használt ingatlanokat, amelyekkel helyük, minőségük és állapotuk miatt nem tudnak mit kezdeni a helyi önkormányzatok. A környezetszennyeződésből - pl. olajszivárgás a talajba, vizekbe - származó kár a magyar tárgyalófél szerint kb. 60 milliárd forint. A Szovjetunió külkereskedelmi tartozása ennek kétszerese. A megtérülésre minden bizonnyal még sokáig kell várni. Súlyos veszélyt rejt a társadalomra, hogy a kivonuló katonák egy része üzletelni kezdett felszerelésével, s nem csupán a nyugati turisták által előszeretettel gyűjtött egyenruhadarabokkal, hanem a fegyverekkel is, megkönnyítve a törvények demokratikusabbá válásával, és a vagyonos rétegek szélesedésével szükségszerűen szaporodó bűnözőcsoportok fegyverhez jutását. A mérleg másik serpenyőjét azonban lehúzza, hogy Magyarország területén 1944. március 19. óta először nem állomásoznak ideiglenes csapatok.

Miért van ilyen későn idén húsvét?

Lassan véget ér április, és még nem érkezett el a húsvét. Miért kell április 24-ig várnunk az ünnepre, amely közel 70 éve nem volt ilyen későn? Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő (ún. húsvéti) holdtölte utáni első vasárnap. Habár a számítás nem csillagászati úton, hanem előre elkészített táblázatok (computus) felhasználásával történik, a szemléletesség kedvéért nézzük meg az idei helyzet csillagászati vonatkozásait is: Március 19-én este telihold volt (földközelséggel egybekötve), a tavaszi napéjegyenlőség viszont csak március 21-én 0 óra 21 perckor következett be. Ez azt jelenti, hogy a – napéjegyenlőséggel kezdődő – csillagászati tavasz első teliholdjára majdnem egy teljes hónapot kellett várni, egészen április 18-áig. Ez a telehold ráadásul hét elejére esett, ami az amúgy is hosszú várakozást még majdnem egy teljes héttel megtoldja, hiszen a következő vasárnap csak április 24-én lesz. A hivatkozott cikkben említett, a nyugati keresztény egyházak által jelenleg használatos számítási módszerszerint lássuk, hogy miként is adódik ténylegesen az idei húsvét időpontja:
A holdfázisok 19 évenként megközelítőleg azonos dátumra esnek, azonban a táblázatok – rövid távon – a húsvéti holdtölték 19 évenkénti pontos ismétlődésével számolnak. Bármely évnek a ciklusban elfoglalt helyét az ún. aranyszám adja meg. Az aranyszámot úgy kapjuk meg, hogy vesszük az évszám 19-cel való osztásakor fellépő maradékot, majd ehhez hozzáadunk egyet. 2011-et 19-cel elosztva maradékul 16-ot kapunk. Ezt 1-gyel megnövelve az aranyszámra 17 adódik. A táblázatból kiolvashatjuk, hogy a 17-es aranyszámmal rendelkező éveknek – századunkban – április 17-i (húsvéti) holdtölte felel meg. Valójában ehhez a naphoz, április 17-éhez (és nem a 18-án bekövetkező tényleges telehold napjához) kell a következő vasárnapot megtalálni. A húsvéti holdtölte (más néven húsvéthatár) lehetséges legkésőbbi időpontja április 18-a. Most tehát mindössze egy nappal esik korábbra, és mivel 17-e vasárnap, húsvétra a következő vasárnapon, április 24-én kerül sor. (Idén az ortodox húsvét is erre a napra esik.) A késői dátum tehát két tényező következménye: egyrészt a közvetlenül a napéjegyenlőség előtt bekövetkezett telihold miatt a húsvét szempontjából figyelembe vehető holdtöltére majd egy hónappal később került csak sor, másrészt – mivel ez vasárnapra esett – a következő vasárnapig egy teljes hetet kell várni. (A szabály ugyanis úgy szól, hogy az ünnep csak a húsvéti holdtölte után tartható meg.)
1943 óta, tehát az elmúlt 68 évben nem esett ilyen kései időpontra a húsvét, mint ahogy 2038-ig nem is fog. Akkor viszont még egy nappal későbbre kerül, április 25-i húsvétvasárnappal és 26-i húsvéthétfővel (hasonlóan 1943-hoz). Április 25-ére – ami a lehetséges legkésőbbi időpont is egyben – csak akkor eshet húsvétvasárnap, ha a húsvéthatár április 18-án van, és az a nap ráadásul vasárnap. Az ünnep 24-ére is csak úgy kerülhet, hogy a húsvéthatár április 17-e, vasárnap; esetleg 18-a, hétfő. Ebből is látható, hogy miért olyan ritka események e késői időpontok – mint ahogy hasonlóan ritkák a koraiak is. Az alábbi táblázat mutatja, hogy a lehetséges két-két legkorábbi és legkésőbbi dátum egyike sem fordul elő háromnál több alkalommal az 1900-tól 2199-ig terjedő időszakban; sőt, a 300 év alatt egyszer sem esik március 22-ére a húsvétvasárnap. Ennek oka, hogy ebben az időszakban március 21-i húsvéthatár nem fordul elő. Március 22-i húsvétvasárnap legutóbb 1818-ban volt, a következő ilyen alkalomra pedig 2285-ig kell várni. Érdemes néhány szabályszerűséget megfigyelni a húsvétdátumok mozgása kapcsán. Az aranyszámok és húsvéti holdtölték táblázatában látható, hogy az egymást követő években a húsvéti holdtölte többnyire 11 nappal kerül korábbra. (Közelítőleg ennyi a naptári évnek és 12 holdhónap hosszának különbsége.) Attól függően, hogy a hét napjai (röviden: hetinapok) hogyan esnek egy adott évben, húsvét vasárnapja a húsvéthatár után leghamarabb 1, legkésőbb 7 nappal tartandó. Megfigyelhető, hogy a húsvéthatár mozgása miatt az ünnep is mindig egy kicsivel korábbra kerül a következő évben. Persze amint a (számított) telihold a napéjegyenlőséget megelőzné, akkor a szabály alapján csak az egy hónappal később esedékes holdtölte vehető figyelembe húsvéthatárként. Ez az ugrás az ünnep jelentősebb mértékű későbbre tolódását eredményezi, márciusi vagy április eleji időpont után többnyire április második felére fog esni a következő évben. Általánosan igaz, hogy ha a húsvétvasárnap április 7-e utáni napra esik, a következő évben egy vagy két héttel korábban tartjuk. Ha márciusban vagy április elsején van húsvét vasárnapja, akkor a következő évben 2 vagy 3 héttel később tartatik. Amennyiben április 1-je után, de 8-a előtt ünnepeljük, akkor egy év múlva lehet korábban, de később is. Tavaly április 4-e volt a húsvétvasárnap, de mivel a húsvéti holdtölte március 30-ára esett, az idén a 11 napos eltolódás miatt március 19-ére került volna, így csak az egy hónappal későbbi telehold vehető figyelembe. A mostani késői húsvét garantálja, hogy jövőre 1 vagy 2 héttel korábbra kerül az ünnep. Valóban így történik, április 8-a lesz húsvét vasárnapja. (Ez egyébként pontosan a lehetséges intervallum közepe, a dátum szempontjából tehát „átlagos” húsvétnak mondható.) 2013-ban 1 héttel kerül korábbra, az ünnep márciusban kezdődik, de a locsolkodásra már áprilisban kerül sor (március 31–április 1.). A fentiek miatt ezután megint későbbi időpontnak kell következnie: így is történik, 2014-ben április 20-ára kerül a húsvétvasárnap.
Az alábbi ábra a húsvétdátumok gyakorisági eloszlását mutatja (a Gergely-naptárat és a jelenlegi számítási szabályokat alapul véve). Látható, hogy a gyakoriság a középső tartományban közel állandó, míg a szélsőséges dátumok felé haladva meredeken csökken. Érdekesség, hogy az április 19-i húsvétvasárnap bármely más dátumnál gyakoribb.Ennek oka az, hogy olyan években, amikor a húsvéthatár április 19-én lenne, ehelyett 18-ára teszik, hogy a húsvétvasárnap semmiképpen ne eshessen április 25-énél későbbre. Az április 19-i húsvéti holdtölte ugyanis lehetővé tenné az április 26-ára eső ünnepet is, de ez utóbbi esetben a húsvéthatár módosításával ezek az esetek a 19-ei ünnepek számát gyarapítják.

Miért kivétel a húsvét?

Húsvétkor Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük. Korabeli forrásokból tudjuk, hogy Jézus kereszthalála a zsidó naptár Niszán havának 14. napján következett be, feltámadása pedig harmadnap, vasárnap történt. Niszán a tavasz első hónapja volt – a dátum meghatározásában ezért kapott szerepet a tavaszi napéjegyenlőség. Mivel a zsidó naptár hónapjai újholdtól a következő újholdig tartanak, a 14. nap a hónap közepe, holdtölte ideje volt. A húsvétdátum meghatározásában a napéjegyenlőség mellett így kapott szerepet a másik csillagászati természetű esemény, a holdtölte. A húsvét mellett a pünkösd, ill. még több egyházi jeles nap is változó, mozgó ünnep, ez utóbbiak dátuma mindig a húsvéthoz igazodik. Pünkösd minden évben 7 héttel húsvét után tartatik. A húsvétszámításhoz más, meghatározó jelentőséggel bíró esemény is kapcsolódik: Dionysius Exiguus római apát a 6. században húsvéttáblázatok készítéséhez kapcsolódóan alkotta meg jelenleg is használatos időszámításunkat, mely Krisztus születésétől számítja az éveket.

Lesz-e nagy földrengés az USA-ban a japán rengés miatt?

A kőzetlemezek mozgása a nagy japán rengés előtt lelassult, emiatt sok feszültség halmozódott fel bennük. Lehetséges-e, hogy a Japánnál történt elmozdulás kihat ugyanannak a kőzetlemeznek a Csendes-óceán túlsó partján lévő részére is? Számos elő- és utórengés kísérte a katasztrofális következményekkel járó, közel 9-es erősségű japán földmozgást.

Az USA Geológiai Szolgálatának térképe jól mutatja, hol lépett fel feszültség az alábukó óceáni kőzetlemez és a vele szomszédos Eurázsiai-kőzetlemez között. Az alábbi térkép a március 11-i, katasztrofális következményekkel járó japán földrengést megelőző, majd az azt követő nagyobb földmozgások kipattanási helyszínét mutatja. Kék árnyalattal az óceáni aljzatot, világosszürke színekkel pedig a szárazföld domborzatát jelölték. A Japán-árok mentén is a mélybe bukik a Csendes-óceán aljzatát képező kőzetlemez. Utóbbi az árok jobb oldalán helyezkedik el, és a valóságban lassan nyugat felé (itt balra) halad. A legnagyobb piros kör a fő rengés kipattanási helyét mutatja, a kisebb rózsaszín körök az előrengések, a többi kisebb piros kör pedig az utórengések pozícióit jelzi. A nagy rengés előtt már több nappal mozgott a föld a térségben, március 9-én például egy 7,2-es erősségű rengést is tapasztaltak. A legnagyobb földmozgás, a korábbi 8,9-ről 9,0 erejűre átminősített rengés a vizsgálatok alapján 24,4 kilométer mélyen pattant ki a tengerfenék alatt.A lesüllyedő óceáni kőzetlemez a kontinentális lemez alá tolódik, miközben a kőzettömegek egymásnak feszülnek(lásd az alábbi ábrán). Ez a mozgás azonban nem folyamatos. A lemezek mozgása a nagy japán rengés előtt lelassult,emiatt sok feszültség halmozódott fel bennük. A térképen jól látszik, hogy a rózsaszínnel jelölt előrengések a legnagyobb rengés fészkétől északkeletre pattantak ki, itt indult meg először az egymásnak feszülő lemezek elcsúszása. Bár északkeleten a lemez képes volt kisebb rengésekkel elmozdulni, ezt a mozgást nem követte a tőle délnyugatra lévő terület. Itt egészen március 11-ig halmozódott a felszültség, ez okozta a nagy földrengést.Utóbbi alkalmával a "beakadt" lemez végre tovább tudott mozogni, és a kőzettestek alábukása folytatódott délnyugaton is, ahol újabb, de már kisebb rengések támadtak.
Jól látszik a térképen emellett a Sendai városához közeli öböl kerek alakja, amely a szárazföld felé eső legbelső pontra fókuszálta a legnagyobb cunami-árhullámot.A Japán Meteorológiai Szolgálat jelentése alapján Kamaishi térségében 4,1; Oarai környékén 4,2 méter magas vízfal rontott a partvidékre. A szökőár legnagyobb hulláma 7,3 méteres volt, amelyet a Soma mérőállomásnál regisztráltak.

Lehet-e kapcsolat az elmúlt évek rengései között? Felvetődhet a kérdés, hogy az egyes kőzetlemezekben halmozódófeszültség mekkora távolságon érezteti hatását. Például a Japánnál történt elmozdulás járhat-e érezhető következményekkel ugyanennek az óceáni lemeznek akár több ezek kilométerre, a Csendes-óceán túlsó partján lévőrészére? Az elmúlt másfél évben több erős földrengés is érte a Pacifikus partvidéket, az úgynevezett Pacifikus Tűzgyűrű térségét. Utóbbi a Csendes-óceán peremén körbefutó zóna, amelynek mentén sok helyen szubukció zajlik,és az óceáni lemez alábukása vulkáni aktivitást is generál, főleg Dél-Amerika, illetve Ázsia partvidékén.2010 februárjában 8,8-as erejű rengés rázta meg Chilét, ezt követően szeptember végén 7,4-es földrengés volt Új-Zélandon, idén februárban pedig majdnem ugyanott egy 6,3-as rengést mértek. A március 11-i japán földrengés pedig 9 magnitúdós besorolásával egyike az elmúlt 110 év öt legnagyobb rengésének. Kérdés, vajon ezek

összefüggenek-e egymással, azaz tud-e az egyik földmozgástól a kőzetlemezben megváltozó feszültség rövid időn belül másik rengést kiváltani, akár az óceán túloldalán? Chris Goldfinger (Oregon State University, Corvallis) tengergeológus kutatásai alapján ennek kicsi az esélye. Bár a kőzetlemezek képesek bizonyos mértékig távolra is továbbítani a feszültségeket, a Japánnál történt rengés például elhanyagolható mértékben befolyásolhatja csak a Dél-Amerika partvidékén egy esetlegeses földmozgás kipattanását. Az előrejelzéseknek statisztikai becslésekre kell hagyatkozniuk, amihez pontos mérések maximum száz évre visszamenőleg állnak rendelkezésre. A korábbi rengésekre az egykori cunamik nyomán lerakódott üledékekből lehet becslést tenni - de itt is nagy a bizonytalanság. Amikor 9-esnél is nagyobb a rengés Az egyik leginkább veszélyesnek tekintett vidék Brit-Kolumbia térsége, ahol a kisebb méretű Juan de Fuca lemez évente 30-40 millimétert elmozdulva az Észak-Amerikai lemez alábukik - azonban itt már jó ideje nem következett be igazán nagy földmozgás. Az utolsó legnagyobb rengés a régióban 1700. január 26-án volt, amely legalább 9-es erejű, esetleg még nagyobb lehetett. A fenti kutatónak és kollégáinak vizsgálatai alapján a térségben az elmúlt 10 ezer évben még 18 ekkora rengés történhetett, és legalább még egyszer ennyi kisebb, de a Richter-skálán mérve még így is 8-as és 9-es közötti erejű - ezek szintén súlyos pusztítást okozhattak. Egyesek a statisztikai becslések alapján elképzelhető, hogy valamikor a közeljövőben egy hasonlóan nagy rengés történik a térségben - azonban ennek időpontja nem jelezhető előre a mai módszerekkel. Goldfinger és kollégái szerint a Csendes-óceán keleti partján, a kanadai Vancouver-sziget, illetve az USA-ban a Washington és Oregon államok közötti határig 10-15 százalék az esély egy 8-as erősségű rengésre a következő 50 évben. Még veszélyesebbnek tartják az ettől délre, Kaliforniáig elterülő vidéket, ahol ugyanezt a valószínűséget mintegy 37 százalékra becsülik. Sajnos a földrengések előrejelzésén évek óta hiába fáradnak a szakemberek, eddig nem találtak olyan jelenséget, amelynek a segítségével biztosan azonosítható a közelgő veszély. Ma a katasztrófák következményeinek csökkentésében legfontosabb szerepet azok a riasztórendszerek játsszák, amelyek a már kipattant rengésekről küldenek gyorsan üzenetet. Ez jelenleg csak a cunamik előrejelzésében segít érezhető mértékben. Egy jelenleg még fejlesztés alatt lévő új rendszer a magát a rengést is "megelőzheti". Ez a keződő földrengésről azonnal elektromágneses jelet küld a szomszédos, veszélyeztetett vidékekre. A rengéshullámok terjedési sebessége 4000-7000 méter/másodperc közötti, míg a fénysebességgel küldött rádiójel (300 000 kilométer/másodperc sebességgel) még a rengés hullámának érkezése előtt adhat ki figyelmeztetést - azonban az időelőny csak másodpercekben mérhető.