Fokozatosan darabokra szakadt az Aral-tó az elmúlt évtizedekben, és a jövőben várhatóan még több, kisebb részre válik szét. A legújabb műholdképek látványosan mutatják, hogy közel 8000 négyzetkilométerrel csökkent az egyre sósabbá váló tó területe az utóbbi tíz évben.
Alakítsuk termőfölddé a sivatagot! Ez volt az egyik jelmondata annak a programnak, amelynek keretében a Szovjetunióban növénytermesztésbe próbálták bevonni a száraz ázsiai pusztákat. Az 1960-as években indult program keretében az Amu-darja és a Szir-darja folyók vizét, amelyek az Aral-tavat táplálták, intenzíven használták a gyapottermesztéshez. A terv szerint a sivatagos területek a bőséges vízellátás révén gazdag termőföldekké alakultak volna.
Az Aral-tó az öntözés előtt a negyedik legnagyobb területű édesvizű tó volt bolygónkon. Az intenzív vízhasználat és az erős párolgás miatt azonban a vízfelszín mai kiterjedése mindössze 12 százaléka az eredetinek, és a víztömeg is tizedére csökkent.
Az elmúlt időszakban évről-évre zsugorodó tó vízkészletét a 2006-os, különösen aszályos év is súlyosan érintette, 2008 és 2009 folyamán pedig egyáltalán nem érkezett víz az Amu-darja folyóból. Mindez főleg az Aral-tó déli részének fogyását gyorsította fel - a délkeleti tómedence ekkor szinte teljesen eltűnt (ahogy ez a fenti képen látható). A 2010-es év kedvezőbb volt a Pamír-hegységben bekövetkezett intenzív hóolvadás miatt - azonban ezzel az áradással sok iszap is érkezett, amely főleg az Aral-tó délkeleti felében rakódott le. Utóbbi sok helyen kiszáradt, és a műholdfelvételeken látszólag ezért nőtt meg a sötét terület nagysága.
A Terra műhold MODIS detektorának legutóbb közölt felvételein jól látható a vízborította terület csökkenése 2000 és 2010 között. A zsugorodás során összesen mintegy 8000 négyzetkilométerrel csökkent az Aral-tó területe az elmúlt évtizedben is - ami a Balaton vízfelületének közel 14-szerese. A vízszint csökkenése miatt a korábban összefüggő tófelület két nagy egységre, egy északi és egy déli részre vált szét, ezek közül is a déli szintén kettő, ma már csak rövid szakaszon érintkező, elnyúlt darabra különült el.
Sajnos a területen csak a növénytermelésnek hozott hasznot a sok víz elöntöntözése. A halászatból élőknek egyre kevesebb munka jutott, a tó vize egyre sósabb lett, és a kiszáradt tófenékről a szélfújta por még nehezítette is a mezőgazdaság helyzetét azokon a helyeken, ahol a termőföldekre rakódott le.
Az alábbi videón megnézheted a tó "haldoklásának" folyamatát
