Teljes holdfogyatkozás keddre virradóra

Teljes holdfogyatkozás lesz a téli napfordulókor, keddre virradó éjszaka: az égi jelenség a maga nemében a leglátványosabb lesz egészen 2014-ig - olvasható a Space.com csillagászati hírportálon.

A holdfogyatkozás során a Hold részben vagy egészen a Föld árnyékába kerül. Akkor jön létre, ha a Föld a Nap és a Hold közé kerül, és bolygónk árnyéka vagy félárnyéka égi kísérőnkre vetül.

A decemberi az idei év egyetlen teljes holdfogyatkozása. A jelenséget teljes egészében Észak- és Közép-Amerika lakosai követhetik nyomon, de részlegesen megfigyelhető a holdfogyatkozás Európában, Afrika északnyugati részén, Északkelet-Ázsiában valamint Ausztrália és Új-Zéland némely területén. Mintegy 1,5 milliárd ember kísérheti figyelemmel a hírportál szerint. Közép-Európában kedden napkeltétől, 6:29-től 9:53-ig látható majd.

Mint a Magyar Csillagászati Egyesület honlapjáról megtudható, Magyarországról a teljes holdfogyatkozás csak részben lesz látható. "Budapestről nézve pont akkor nyugszik le égi kísérőnk, amikor elkezd belemerülni a teljes árnyékba, így a lényeges és látványos eseményekről lemaradunk. A Dunántúlon lakók tiszta égbolt esetén a nyugvó holdkorongon megfigyelhetik a teljes árnyék megjelenését. A jelenség napkeltekor kezdődik és délben ér véget" – emeli ki az MCSE honlapja.

Az ismertetés szerint a félárnyék 6:29:21-kor érinti meg a holdfelszínt, a teljes árnyékra 7:32:38-ig kell várni; 8:40:48-kor nyeli el az umbra (teljes árnyék, ahol egyáltalán nem éri el a Nap fénye a Hold felszínét) égi kísérőnket, és onnan csak 9:53:09-kor bukkan ki. Bő egy óra kell a teljes árnyék levonulására, ez 11:01:19-kor következik be. A félárnyék 12:04:28-kor hagyja el a Hold felszínét.

A holdfogyatkozás idején a Hold a Bika-Orion-Ikrek hármasának határán tartózkodik.

Megkóstolták a világ legrégebbi iható pezsgőjét

Becslések szerint 200 éves pezsgőt ízlelhettek meg francia borszakértők egy reims-i kóstoláson.

Az összesen 168 üveget Finnország és Svédország partjai között, az Aland-szigetcsoporton lévő Föglö község közelében talált hajóroncs maradványai között fedezték fel. A búvárok 45 méteres mélységből hozták fel nyáron az értékes italokat. Egyelőre nem sikerült kideríteni sem az elsüllyedt kétárbocos hajó nevét, sem az elsüllyedés dátumát. Laboratóriumi vizsgálatok alapján azonban megállapítható, hogy az üvegek feltehetőleg 1805 és 1829 között készültek, a Veuve Clicquot és a Juglar márkák termékei.

"Még sohasem tapasztaltam ilyen mértékű ízbombát: virágok, citrusfélék és egy csipetnyi mandarin, ráadásul őrülten hosszú utóíz jellemzi" - dicsérte a megkóstolt nedűt Francois Hautekur borszakértő, a Veuve Cliquot pezsgőpincészet munkatársa a Le Parisien című lapnak. A kétszáz éven át érlelődött és fogyasztható maradt pezsgők titka valószínűleg az, hogy a mélyben biztosított volt számukra az állandó hőmérséklet és a változatlan fénymennyiség.

A vizsgálatok szerint a 168 üvegből 47-et a Veuve Cliquot palackozott, a többi pedig a ma már nem létező Juglar terméke. Nagy valószínűséggel a világ legrégebbi, még iható pezsgőiről van szó. Az üvegeket jövőre elárverezik, a Le Parisien becslései szerint üvegenként akár százezer eurót (27,5 millió forintot) is fizethetnek a nem mindennapi pezsgőkért. A bevétel a finn hatóságok kasszáját fogja gazdagítani, mivel ők a jog szerinti tulajdonosok.

Magyarország legnagyobb barlangi tavait fedezték fel Tapolcán

2010. november 26-án két újabb barlangi tavat fedeztek fel Tapolcán. Átmérőjük 23, illetve 30 méter, így jelenleg ezek Magyarország legnagyobb vízfelülettel rendelkező barlangi tavai.

Az újonnan felfedezett barlangtermekben a tavak mellett gyönyörű ásványkiválások is vannak. A felfedezésünk a 2002 óta kutatott Berger Károly-barlangban történt.

Még a tavasz folyamán sikerült itt egy alsó járatszintet felfedezni, melynek hossza becslésünk szerint eléri az 1500 métert, de még korántsem értünk a végére. November végén egy bejárás során két egymás melletti termet találtunk, melyek alján több méter mély tavak vannak. Ezek átmérője 23, illetve 30 méter" - mondta Szilaj Rezső, a tavakat felfedező csoport vezetője.

A felfedezésről a helyi Napló számol be részletesen, térkép és képek kíséretében. Eszerint az 1986 óta tevékenykedő Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport 2002-ben kezdte el a 13,7 millió éves, egykori sekély tengerben lerakódott szarmata mészkőben kialakult barlang feltárását. Az üregrendszert Berger Károlyról, a 20. század első felében a tapolcai barlangok felméréséért, hasznosításért oly sokat tett idegenvezető-banktisztviselőről nevezték el. Az üregekbe csupán egy 12 méter mély kúton keresztül lehet bejutni, odalenn a testesebbek számára átjárhatatlan föld alatt hasadékok, kisebb termek, még mélyebbre ereszkedő kürtők, repedések során át egy többszintű járatrendszert fedezett fel a Szilaj Rezső vezette csoport.

"A barlang képződményei is rendkívül értékesek, a cseppkőszerű borsókőoszlopokaz úgynevezett logomitok például csak a nagyharsányi és a beremendi barlangokból voltak ismertek eddig tudomásom szerint" - mondta Szilaj.

Az Aral-tó haldoklásának legutóbbi képei az űrből

Fokozatosan darabokra szakadt az Aral-tó az elmúlt évtizedekben, és a jövőben várhatóan még több, kisebb részre válik szét. A legújabb műholdképek látványosan mutatják, hogy közel 8000 négyzetkilométerrel csökkent az egyre sósabbá váló tó területe az utóbbi tíz évben.

Alakítsuk termőfölddé a sivatagot! Ez volt az egyik jelmondata annak a programnak, amelynek keretében a Szovjetunióban növénytermesztésbe próbálták bevonni a száraz ázsiai pusztákat. Az 1960-as években indult program keretében az Amu-darja és a Szir-darja folyók vizét, amelyek az Aral-tavat táplálták, intenzíven használták a gyapottermesztéshez. A terv szerint a sivatagos területek a bőséges vízellátás révén gazdag termőföldekké alakultak volna.

Az Aral-tó az öntözés előtt a negyedik legnagyobb területű édesvizű tó volt bolygónkon. Az intenzív vízhasználat és az erős párolgás miatt azonban a vízfelszín mai kiterjedése mindössze 12 százaléka az eredetinek, és a víztömeg is tizedére csökkent.

Az elmúlt időszakban évről-évre zsugorodó tó vízkészletét a 2006-os, különösen aszályos év is súlyosan érintette, 2008 és 2009 folyamán pedig egyáltalán nem érkezett víz az Amu-darja folyóból. Mindez főleg az Aral-tó déli részének fogyását gyorsította fel - a délkeleti tómedence ekkor szinte teljesen eltűnt (ahogy ez a fenti képen látható). A 2010-es év kedvezőbb volt a Pamír-hegységben bekövetkezett intenzív hóolvadás miatt - azonban ezzel az áradással sok iszap is érkezett, amely főleg az Aral-tó délkeleti felében rakódott le. Utóbbi sok helyen kiszáradt, és a műholdfelvételeken látszólag ezért nőtt meg a sötét terület nagysága.

A Terra műhold MODIS detektorának legutóbb közölt felvételein jól látható a vízborította terület csökkenése 2000 és 2010 között. A zsugorodás során összesen mintegy 8000 négyzetkilométerrel csökkent az Aral-tó területe az elmúlt évtizedben is - ami a Balaton vízfelületének közel 14-szerese. A vízszint csökkenése miatt a korábban összefüggő tófelület két nagy egységre, egy északi és egy déli részre vált szét, ezek közül is a déli szintén kettő, ma már csak rövid szakaszon érintkező, elnyúlt darabra különült el.

Sajnos a területen csak a növénytermelésnek hozott hasznot a sok víz elöntöntözése. A halászatból élőknek egyre kevesebb munka jutott, a tó vize egyre sósabb lett, és a kiszáradt tófenékről a szélfújta por még nehezítette is a mezőgazdaság helyzetét azokon a helyeken, ahol a termőföldekre rakódott le.

Az alábbi videón megnézheted a tó "haldoklásának" folyamatát

A szélsőséges éghajlatváltozás végezhetett a Neander-völgyiekkel

Német kutatók szerint a Neander-völgyi emberrel az ismétlődő szélsőséges éghajlatváltozások végezhettek.

A kutatók Gerd-Christian Weningerrel, a Kölni Egyetem professzorával az élen régészeti, paleontológiai és paleogenetikai vizsgálati eredményeket elemeztek. Az így nyert adatok alátámasztották azt a korábbi feltételezést, hogy a Neander-völgyi ember kihalását a klímaváltozás okozta - olvasható a GreenFudge.org című környezetvédelmi hírportálon. Az elemzés eredményei eredetileg a Quanternary International című folyóiratban láttak napvilágot. A tudósok úgy vélik, hogy a Neander-völgyi népesség egészen a legutolsó glaciális periódusig (jégkorszakig) sikeresen alkalmazkodott az éghajlati változáshoz Európában, ahol a Földközi-tengertől északra, az 53. és a 45. szélességi kör között vándorolt. A legutolsó jégkorszakban azonban hat további lehűlési ciklus, úgynevezett Heinrich-esemény történt, amikor az észak-amerikai gleccserekről hatalmas jégtáblák sokasága szakadt le, és került az Atlanti-óceánba. A jég elolvadásának "köszönhetően" rengeteg édesvíz jutott az Atlanti-óceánba, megváltoztatva a tengeri áramlatok "mintázatát", és negatív hőmérsékleti anomáliát kiváltva. A Heinrich-események, amelyek hírtelen következtek be, és körülbelül 750 évig tartottak, nemcsak "pótlólagos" lehűlést eredményeztek, hanem rendkívüli szárazságot váltottak ki a Földközi-tenger partvidékén. Így annak ellenére, hogy a Neander-völgyi ember sokkal nagyobb hidegekhez is képes volt alkalmazkodni, a vadászó-gyűjtögető népesség nem volt felkészülve a Heinrich-eseményekkel járó szárazságra, amely súlyos károkat okozott a növény- és állatvilágnak.

Hatalmas tó nyomait azonosították a Szaharában

Ma száraz és kopár sivatag a Szahara, egykor azonban tavak és talán gazdag növényzet borította egyes részeit. Erre jutottak a szakemberek az Endeavour űrrepülőgép fedélzetéről készült radarmérések alapján. A kiterjedt vízfelület a mai Nílustól nyugatra helyezkedett el, és talán őseink vándorlását is befolyásolta.
Mit keresnek halcsontok a Szaharában, a Nílustól 400 kilométerre nyugatra? Erre a kérdésre kereste a választ világűrből készült mérések segítségével Maxine Kleindienst (University of Toronto), Ted Maxwell (Smithsonian National Air and Space Museum, Washington) és kollégáik. Az Endeavour űrrepülőgép fedélzetéről 2000-ben készítettek pontos radarfelvételeket a kérdéses területről, hogy annak domborzatát részletesen megismerjék.
A kutatók megállapították, hogy egykor egy, illetve több kiterjedt tó volt a Szahara területén. A megfigyelések és modellek alapján a régióban a vízborítás közel 250 ezer éve jelent meg. A későbbiekben változott a tó vízszintje és kiterjedése, majd mintegy 80 ezer évvel ezelőtt száradt ki végleg. Összességében több tó is lehetett ebben az időszakban a mai Csád, Líbia és Szudán területén.
A kérdéses tónyomok közül a legnagyobb és legrészletesebben vizsgált 350 kilométer hosszan húzódott a Nílus közelében, amelynek vize hozhatta a halakat a tómedence területére. Ekkor az esősebb éghajlat is elősegítette a vízzel borított terület növekedését. A későbbiekben a szárazzá váló vidéken a homok a szél hatására mozogni kezdett, és betemette az egykori kiszáradt tómedreket, eltörölve illetve bizonytalanná téve azok nyomait.
Az ilyen egykori vizes területek és oázisok azonosítása nem csak a geológusok számára érdekes. Fontos támpontot adhatnak az emberiség korai elterjedését vizsgáló antropológusoknak is, segítve annak megállapítását, hogy a Homo sapiens miként vándorolhatott el az Etióp magasföld térségéből, merre segítették útját a környezeti adottságok.

Az ősi tó területe az Endeavour radarmérései alapján, kék színnel jelezve amikor 190 méter(balra) és amikor 247 méter (jobbra) mély vízborítás volt a vidéken (NASA)

1804. december 2.

Ezen a napon Napóleon császárrá koronázza magát...

A párizsi Notre-Dame-székesegyházban, ünnepélyes ceremónia keretében Bonaparte Napóleon első konzul magát a franciák császárává, feleségét, Joséphine-t pedig császárnévá koronázza. Napóleon parancsára VII. Pius pápa is részt vett a koronázáson, de csak felkenhette, ám nem koronázhatta meg a császárt. A napóleoni politika kiszolgálójává degradált VII. Pius jelenlétére azért volt szükség, hogy az egyház áldásával legitimálja a császárrá koronázást. Napóleon azért választja a császári címet, mert nem a Bourbonok királyságának, hanem Nagy Károly egyetemes császárságának folytatója kíván lenni, így végső soron a Római Birodalom örököseként lép fel. A köztársaság császársággá alakításának az volt a célja, hogy Franciaországot és uralkodóját az európai államok fölé rendelje, és megteremtse az ország belső stabilitását, mivel a forradalmárok és republikánusok soraiban egyre nőtt az ellenállás az első konzullal szemben. A szenátus 1804. május 18-án úgy dönt, hogy - népszavazás kikötése mellett - a kormányzati hatalmat egy örökletes császárra ruházza. A népszavazás néhány héttel később igen kevés ellenszavazattal jóváhagyta az államforma megváltoztatását. Az alkotmány módosítása a törvényhozó hatalom rovására szélesíti ki az államfő hatalmát. Napóleon megerősíti a rendőri-bürokratikus centralizmust, a császárság ellenfeleit a törvényes rendelkezések ellenére bírósági ítélet nélkül letartóztatják vagy rendőri felügyelet alá helyezik, a cenzúrát megszigorítják. I. Napóleon császár bizonyos vonatkozásokban az ancien régime intézményeihez nyúl vissza. Családja tagjait, hűséges és érdemes munkatársait, tábornokait hercegekké teszi és magas jövedelmet biztosít nekik. Ezzel egy új, lojális társadalmi réteget teremt, a császári nemességet, amely azonban nem rendelkezik olyan privilégiumokkal, mint a régi arisztokrácia, és teljesen a főnemesi címet adományozó császár, Napóleon jóakaratától függ.

Visszatért a fotós a világűrből

Visszatért a Földre Soichi Noguchi, a twitteres közösség legnépszerűbb űrhajósa. A japán asztronauta az elmúlt 4 hónapban naponta újabb űrfelvételekkel kápráztatta el követőit, összesen több mint 600 fényképet készített a Földről.

A japán Soichi Noguchi kedden a Szojuz TMA-17 jelű űrhajóval sikeresen landolt Kazahsztán területén. Az űrhajós az orosz Oleg Kotov és az amerikai Timothy Creamer társaságában tért vissza a Nemzetközi Űrállomásról. A távol-keleti asztronauta AstroSoichi néven a Twitter segítségével 616 látványos felvételt osztott meg a nagyközönséggel, amelyeket Föld körüli pályáról készített. Az alábbiakban ezekből mutatunk be néhányat.

A madagaszkári Betsiboka folyó torkolata

Tristan da Cunha, a szárazföldektől legtávolabb eső lakott sziget az Atlanti-óceánon

Az Ararát havas csúcsai

Homokformák az Arab-sivatagban

Velencei lagúnák

A Bahama-szigetek

Partvidék Dél-Afrikában

Ciklon a Föld körüli pályáról

A Golden Gate híd San Franciscoban

Bahrein legújabb mesterséges szigetcsoportja, a Durrat al Bahrain